Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tudnod kell...

2013.12.20

Fogalmam sincs, hogy hol is kezdjem. Mostanában egyre jobban kínoz egy érzés, vagy egy személy, akit nem tudok kiverni a fejemből. Hidd el, ezerszer próbáltam már, de mindig visszafurakszik. Miért könnyű beleszeretni valakibe, de kiverni a fejedből olyan nehéz? Igen, most pontosan ezt érzem. 

Tudom, hogy kicsit későn írom, elvégre már másfél év telt el azóta, ami nekem abból állt, hogy próbáltalak kiverni a fejemből, de mint látod, nem ment. Már az őrületbe kerget ez a dolog, fáj, és minden egyes gondolatomat körül öleli, úgy érzem nem bírom tovább, ki kell írnom magamból az érzéseimet. 

De ha rá gondolok, mosolygok és teljesen elvagyok varázsolva, semmire nem figyelek, akár a világvége is bekövetkezhetne mellettem, nem érdekelne... csak Ő. Mindennap ő az első és az utolsó gondolatom, minden történetben őt látom magam előtt, őt képzelem lelki szemeim elé, ilyenkor teljesen máshol járok. 

Ha tudnád, hogy volt olyan, hogy képes voltam 12 percet is várni a villamosra a hidegben, csakhogy meg legyen arra az esélyem, hogy találkozunk és 5 percre beszélgetünk, hülyének néznél. És igazad lenne. Az olyan ember, mint én nem normális. És mikor már láttam, hogy befordul a sárga villamos nagyot vert a szívem, utána se lassított le, egyre gyorsabban vert, főleg, amikor meg is láttalak ott ülni, egyedül. Először nem volt bátorságom leülnöm hozzád, de utána már nem szalaszottam el a pillanatot. Minden héten a keddet és a szerdát várom, amikor csak 7 órám van és neked is, direkt villamossal megyek, az idő nem érdekel, bármennyit rá szánok azért az 5 percért. 

Csak az utóbi pár hétben vagyok teljesen elvarázsolva, ilyet még soha nem éreztem, ez most annyira fura. Annyira közel vagy hozzám, mégis oly távol, annyira messzinek érzelek magamhoz. Hülye voltam, a végén szerettem bele, amikor már semmi értelme nem volt, csak magamat gyötörtem és még mindig ezt teszem. Csak a szívemet fájdítom, hogy villamossal járok és beszélgetek vele, de mégis boldog vagyok akkor, utána meg a sírás határán állok. Az utóbbi időben igazi kőszikla lettem, érzelemmentes és megtörhetetlen, de neki mégis sikerül egyetlen szavával porrá zúzni bennem mindent. A legszebb romantikus történeten meg se rezzenek, de ha ránézek bepótolnám azokat a benn maradt könnyeket. 

Álmodozó lettem, és közben szemeim előtt romantikus történet játszódik le, de fogalmam sincs, hogy ez valaha megtörténhet-e velem. Nem vagyok már olyan, mint akkor voltam, azóta sok dolog történt, megváltoztam,még az osztálytársaim is ezt mondják, akik nem régóta ismernek, a régebbi barátaim pedig már rám se ismernek. Ennyire más lennék? Én nem érzem annyira nagynak a változást, de tudom, hogy már nem vagyok az a lány, aki 8.-ban voltam. 

Csak azért írtam le, hogy tudd mit érzek irántad és mit miért teszek. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha nem mondanám el neked, örökké bánnám. Ha valamit a Vivitől megtanultam, akkor az az, hogy legyen bennem egy kis bátorság, pedig annyira utálok az érzéseimről beszélni, de most úgy éreztem, hogy muszáj volt. 

 

Boldog Karácsonyt!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.